A kéztörlő egyfajta eldobható papírtermék, amelyet kifejezetten kézszárításra terveztek; kézi{0}}szárítópapírnak, konyhai papírnak vagy olaj-elnyelő papírnak is nevezik őket. Ezeket a termékeket jellemzően nyersanyagokból, például szűz fapépből vagy bambuszpépből állítják elő, és feldolgozásuk során vastag textúrájú és nagy szakítószilárdságú papírt állítanak elő. Két elsődleges formában kaphatók: tekercsben és hajtogatott lapban (adagolós{4}}stílusban). A kéztörlők alapvető jellemzői az erős nedvszívó képességük és az ellenálló képességük a szakadással vagy a szöszhullással szemben; gyorsan felszívják a nedvességet a kézből, használat után nem hagynak szálas maradványokat maguk után.
A kéztörlőket elsősorban otthonokban, szállodákban, bevásárlóközpontokban és irodaházakban használják, ahol általában a mosdókagyló mellett helyezik el a kézmosás utáni kézszárításhoz. A kéztörlő és a WC-papír közötti fő különbségek a következők: A „Cél”-kéztörlőket kifejezetten kézszárításra tervezték, nagy nedvszívó képességgel rendelkeznek, hogy mosás után gyorsan eltávolítsák a nedvességet, míg a WC-papírt a WC--utáni higiéniára tervezték, és előtérbe helyezi a puhaságot és a biológiai lebonthatóságot; Az 'Anyag és teljesítmény'-kéztörlők általában vastagabbak és tartósabbak, ellenállnak a szakadásnak és a szösz-hullásnak, és lényegesen nagyobb nedvszívó képességgel rendelkeznek, mint a WC-papír, míg a toalettpapír puhább és bolyhosabb, úgy tervezték, hogy vízzel érintkezve könnyen lebomlik a vízvezeték dugulásának elkerülése érdekében; és „Használati környezet”-a kéztörlőket jellemzően a fürdőszobákban, konyhákban és nyilvános helyiségekben a mosdókagyló mellett helyezik el, míg a WC-papírt a WC-k mellett helyezik el a mellékhelyiségek látogatása során.
